2021 minden szempontból egy emlékezetes év volt.

Nem volt eseménydús. Nem történt sok minden. De ami történt, annak nagy jelentősége és hosszútávú hatása volt, van és lesz az életemre.

Az év első felét (decembertől májusig) az eddigi legsúlyosabb depressziós spirálban töltöttem, amelyben valaha részem volt. Nem sok választott el tőle, hogy valami véglegeset tegyek magammal, de a vírus miatt még csak lehetőségem sem nagyon lett volna szakmai segítséget kérni. Viszont ebben az időszakban megértettem, mi zajlik ilyenkor (valószínűleg) bennem, és mostanában egyre jobban, egyre tudatosabban kezelem, ha egy-egy napra visszaesek ebbe az állapotba.

Az év többi része lényegében a párkapcsolatom válságáról szól. Sokáig próbáltuk megmenteni azt, ami köztünk volt, de egyre kevesebb dolog tartott össze bennünket, ezért végül úgy döntöttük, hogy elengedjük egymást. Szívesen beszélnék erről bővebben is, mivel úgy gondolom, rengeteget tanulhatunk egymástól az ilyen történetekből, de a másik fél érintettsége miatt nem fogok.

Tavaly a pozitív dolgokra kihegyezve írtam év végi összefoglalót. Most úgy döntöttem, megtartom annak a bejegyzésnek a formáját, de mindent beleveszek, ami valamilyen módon meghatározta ezt az évet.

Ez történt velem 2021-ben

túléltem az eddigi legnehezebb, fél évig tartó depressziós epizódomat

rájöttem, mennyire kikapcsol és feltölt a sütés

helyreállt a viszonyom a mozgással, sportolással

énidő gyanánt szinte naponta a városom legszebb helyén sétáltam

és közben norvég és svéd dalokat hallgattam rongyosra

elveszítettem ismerőst a vírus miatt

egy hónapra az akkori páromhoz költöztem Budapestre

túléltem egy teljes távoktatásban lezajlott félévet

született egy kisbaba a családunkba

elkezdtem könyvelő asszisztensként dolgozni

kipróbáltam a vörös hajszínt (színezővel)

a sok Blogturné Klubos határidő miatt egyre nagyobb nyűggé vált az olvasás

albérletbe költöztem Budapesten

kirándultam az őszi Bakonyban

Balatonkenesén wellnesseztem a családdal és az akkori párommal

portréfotók készültek rólam @melinda_ezsias által

véget ért a 4 éves párkapcsolatom

megismertem valaki mást, akivel máris komolyra fordult a helyzet

felmondtam az albérletet és a munkát is

Spotify-on is készítettem egy listát azokból a dalokból, amelyeket rongyosra hallgattam ebben az évben. Ezt is itt hagyom, ha esetleg valaki szemezgetne közülük.

Köszönöm, ha végigolvastad az összefoglalómat! Ha tetszett, kommentben szívesen fogadnám, ha írsz pár sort arról, mi határozta meg a te 2021-es évedet, és hogy összességében hogyan fogsz visszaemlékezni rá.

Nagyon boldog, sikerekben gazdag új évet kívánok nektek!

Folytatva a tavasszal elkezdett, de sajnos nyáron elfelejtődött bejegyzéssorozatot, ezúttal is összegyűjtöttem nektem azokat a dolgokat, amelyeket az elmúlt évszakban szerettem.

Nagyon különleges volt számomra ez az idei ősz – pozitív és negatív értelemben egyaránt. Az életem szinte minden szempontból gyökeresen kifordult az eddigi menetéből. Kezdődött azzal, hogy albérletbe költöztem az egyetem miatt, és életemben először megtapasztaltam az önállóság egy kezdetleges formáját. Először volt rendes munkám – igaz, ez korábban kezdődött, de a projektembe úgy igazán csak szeptembertől merültem bele. És azzal végződött, hogy 4 év után újra szingli lettem. Vegyes érzésekkel emlékezem tehát vissza erre az évszakra, de mindenképp össze akartam szedni, mi más határozta még meg. A pozitívumokról egyébként itt írtam hosszabban.

FILM: Dűne Bár nem olvastam a könyveket, de a beharangozók alapján nagyon izgalmasnak tűnt a Dűne, ezért amint lehetett, rohantunk is a moziba. A legkevésbé sem csalódtam. Az utóbbi időszak egyik legjobb sci-fi / fantasy filmje ez, amit elképesztően minőségi munkával valósítottak meg. Egyáltalán nem volt nehéz felvenni a történet fonalát, és mindent értettem belőle a könyvek nélkül is. Azt azért sajnálom, hogy a lényeg csak ezután, a következő filmben jön majd 2 teljes év múlva. IMDB

SOROZAT: Gilmore Girls A sorozat, aminek nem vagyok hajlandó leírni a magyar címét. Korábban épp ez tartott vissza attól, hogy egyáltalán elgondolkodjak azon, belenézzek-e, de a kedvenc youtubereim lényegében rábeszéltek a lelkesedésükkel. És mekkora meglepetés volt! Már az első epizód teljesen megvett, és azóta nincs megállás. Annyira békés, feelgood hangulata van, mint semmi másnak, és instant kedvencemmé vált. IMDB

SOROZAT: A kalózok elveszett királysága Ez olyan fajta dokumentumsorozat, amelyben a történészek által rekonstruált eseményeket eljátssza egy színészgárda. Így tulajdonképpen olyan, mintha egy rendes sorozatot néznénk, csak ezt közben narráció is kíséri, és megszakítja néhány részlet a szakértőkkel készült interjúkból. A sorozat a kalózkodás kezdeti korszakát és az aranykorát dolgozza fel, feltárva, miért alakult ki, és kik voltak a legismertebb alakjai. Érdekes, hogy közülük egyedül Edward Thatch (Feketeszakáll) legendája él a köztudatban, miközben például Samuel Bellamy messze sikeresebb volt nála, és mindannyiukat Benjamin Hornigold inspirálta a törvényszegésre. IMDB

YOUTUBE: Malama Life Ezúttal egy angol nyelvű csatornát ajánlok nektek, amelynek a készítője Hawaii-on él. Sophie mondanivalója az egyszerű, minimalista életstílus és a slow living köré épül, mindezt csodaszép, egzotikus vágóképekkel kísérve. A videói hihetetlenül jó minőségűek, nagyszerű vágással, összeszedett koncepcióval. Lassan és érthetően beszél bennük, ezért az angol szöveg könnyen felfogható. Az értékrendjét abszolút a magaménak érzem, és egészen elképesztő hatással van rám, amit csinál. YOUTUBE || INSTAGRAM

PODCAST: Friderikusz Show Nem tudom, hogy keveredtem Friderikusz Sándor saját, YouTube-on fellelhető műsorára, de teljesen odavagyok azért, amit csinál. Hihetetlenül érdekes embereket interjúztat meg, és rengeteget tanulok egy-egy beszélgetésből. Eddig annyira nem követtem nyomon a munkásságát, de most látom, miért ő az egyik legnevesebb televíziós személyiség az országban. Két kedvenc epizódom van: amelyikben Babarczi Esztert kérdezi a depresszióról, és amikor egy biztonságpolitikai szakértőt faggat. SPOTIFY || YOUTUBE

KÖNYV: A Varjúherceg Az egyik legjobb olvasmányélményem volt idén Zalka Csenge Virág mesegyűjteménye, A Varjúherceg. Ebben a csodaszép kötetben ismertebb népmesék egyéb, kevésbé ismert változatait olvashatjuk a világ minden tájáról. Így megismerhetjük például, hogyan képzelték el Puerto Rico-ban a Holle anyót, milyen a kínai Rapunzel, és mi található az égig érő paszuly tetején Nauruban. Amellett, hogy rettentő izgalmas volt meséken keresztül bejárni a világot, teljesen kikapcsolt és feltöltött ez a könyv. Itt írtam róla bővebben. MOLY

RECEPT: Harry Potter sütőtöklé Emlékeztek, hogy a Harry Potter könyvekben állandóan sütőtöklevet ittak a Roxfortban az étkezéseknél? Nos, a Street Kitchennél kikísérletezték, hogyan lehetne ezt jól elkészíteni a valóságban is. Még csak most ismerkedem a sütőtökkel, de ez a recept telitalálat volt nálam, legalább hússzor elkészítettem azóta. Tulajdonképpen egy sütőtök smoothie almalével higítva és tipikus őszi fűszerekkel ízesítve. STREET KITCHEN

ÍZ: Chai tea Az őszi-téli időszak egyik népszerű ízét, a chai-t csupán most sikerült kipróbálnom, de szerelmes vagyok belé. Filteresen a Rossmannban sikerült beszereznem, és ebben a fajtában fahéj, cikória, gyömbér, vadalma, kardamom, szegfűszeg és fekete bors található, rooibos alapon. ROSSMANN

Már hetek óta tervezek egy komolyabb, az életem különböző területeit átfogó life update bejegyzést hozni. Tele vagyok ötletekkel és tervekkel, egyre több mondanivalóm van, és egyre nő bennem a közlési igény is. Ráadásul ennek a félévnek a végével jelentősen több szabadidőm lesz, amelyben teret engedhetek mindennek.

De az utóbbi napok történései csak még aktuálisabbá tették a témát. Az egész egzisztenciámat, a megszokott rutinomat, az emberi kapcsolataimat és a jövőképemet kell most teljesen átértékelnem annak hatására, ami egy héttel ezelőtt történt. Ez a poszt tehát már nem csupán egy összegzése annak, mi mindenre szánom a következő évet – terápia és mankó is egyben, ami segít, hogy ne érezzem magam egyedül és elveszve.

Új Instagram profil

Nem emlékszem, mikor hoztam létre az Instagram fiókomat, de az biztos, hogy 13 éves koromban, tehát 9 éve már használtam a felületet. Nehéz elengedni, mert régóta része az életemnek, de most jöttem rá, mennyi mindenben akadályoz.

Egy ideje ismét szeretnék jobban megnyílni nektek azon a platformon is, azonban rettenetesen zavar, hogy olyan emberek is követnek rajta, akikhez egyáltalán nem szeretnék szólni. Leginkább olyan régi ismerősökről van szó, akikkel többé semmi közünk nem lesz egymáshoz, mégis látom, hogy eljut hozzájuk az, amit csinálok. Többen gúnyolódtak is rajtam régebben, ezért esik nehezemre megosztani ott a véleményemet, a gondolataimat, vagy éppen azt, amit alkotok. Viszont nem fogok nekiállni egyesével letiltogatni őket.

Ezért jutott eszembe az, hogy minden tekintetben inkább tiszta lapot kezdek, és létrehozok egy új profilt. A régi stílusával, színvilágával sem voltam elégedett, ezért az új merőben más lesz. Olyan fotókat is közzéteszek rajta, amilyeneket a másikon nem feltétlenül mertem volna, illetve sokkal művésziesebb irányt szeretnék felvenni. Az első posztok már kint is vannak, lessétek meg!

Nyilván az új fiókom nem lesz privát, így a probléma nem feltétlenül szűnik meg teljesen, de ez a legtöbb, amit tehetek, ha továbbra is maradni szeretnék a tartalomgyártós vonalon. És legalább tudni fogom, hogy aki ott követ, azt valamilyen módon tényleg érdekli az, amit csinálok, nem csupán "ott ragadt".

YouTube csatorna ?

Annak idején (még a régi blogomon) többen is kérdeztétek tőlem, nem gondolkozom-e egy YouTube csatorna indításában. De, nagyon is. Az elmúlt években legalább 5 különböző alkalommal ültem neki felvenni és megvágni a bemutatkozó videómat. Legutóbb nyár végén, és az már egész vállalhatóan sikerült, mégis kitöröltem, mielőtt feltöltöttem volna.

Most azonban még egy piaci rést is találtam a felületen, amit jó lenne minél előbb kihasználni és elsőként betölteni. Rengeteg a visszatartó erő, és a mentális állapotom is megakadályoz abban, hogy ennyire megnyíljak másoknak, de tudom, hogy pont azokon a területeken fejlesztene a videózás, ahol a legnagyobb szükségem lenne rá (beszédkészség, önmagam elfogadása).

Az, hogy mindezt leírtam nektek, még nem egy ígéret arra, hogy meg is fogom valósítani. Csupán egy ötlet, amit képtelen vagyok elengedni már évek óta. És egyre nagyobb esélyt látok rá, hogy hamarosan erőt veszek magamon.

Tanulmányok – szakdolgozat és államvizsga után

Ha minden jól megy, a következő, tavaszi félév lesz az utolsó, amit kommunikáció- és médiatudomány szakon töltök. Egészen biztos, hogy ebben az irányban most nem megyek mesterre, viszont szívesen tanulnék valami mást is.

Több irány is van, ami kifejezetten érdekel, de sajnos ezek közül nem mindegyikhez tudom teljesíteni a követelményeket. Pillanatnyilag a pénzügy-számvitel BA a legesélyesebb, mert imádtam a könyvelő munkámat, még úgy is, hogy alig értettem a hátteréből valamit. Viszont mivel a közeljövőben szeretnék külföldre is költözni, ezt kétszer át kell gondolnom az állami félévek és a hosszútávú hasznavehetősége miatt.

De az sem lehetetlen, hogy egyelőre felfüggesztem a tanulmányi terveimet, és elhelyezkedem itthon valahol. Nagy álmom, hogy egyszer külföldi egyetemen is tanuljak, viszont jelenleg sem az anyagi, sem a nyelvi lehetőségeim nincsenek meg erre, de ha rágyúrok ezekre a következő néhány hónapban, később bármi lehetséges.

Munkahelyváltás

Sajnos a szakítás miatt a jelenlegi könyvelői munkámat is kénytelen vagyok otthagyni. Részben rettentően sajnálom, mert imádtam, hogy sikerélményem van egy olyan területen, amihez hasonlót korábban egyáltalán nem tanultam. De közben meg is könnyebbültem kicsit, mert a szakmai gyakorlatot az egyetemhez még nem végeztem el, és így már lesz rá időm. Azután viszont, hogy azt letudtam, keresnem kell valami mást.

Legszívesebben indítanék egy vállalkozást, ami a hosszútávú YouTube-ozáshoz egyébként elengedhetetlen. De igazán akkor lenne hasznos, ha találnék olyan kiadót, amelyik alkalmazna korrektúrázáshoz. Egy álom válna valóra, ha elindulhatnék ezen a vonalon, mivel mindig is szívesen foglalkoztam volna valamivel, ami a könyvkiadással kapcsolatos.

Ti hogy vagytok? :)

Ezt a bejegyzést háromszor terveztem újra, mielőtt elnyerte végleges formáját. Eredetileg őszi bakancslistának szántam, de addig halogattam, amíg elúszott két hónap az évszakból. Azután bakancslista-revíziót írtam belőle, de abban nem éreztem elég potenciált.

Ennek a koncepciónak az ötlete akkor jutott eszembe, amikor (egy Insta-poszt pötyögése közben) rájöttem, hogy nem is csúszott ki annyira ez az ősz a kezemből, mint gondoltam. Tudtam ugyanis, hogy idén rettentően kevés időm lesz megélni az évszakot, ezért minden eddiginél jobban törekedtem arra, hogy élményeket szerezzek. Emiatt sok újdonságot sikerült kipróbálnom, és több tapasztalatot is elraktároztam magamnak a későbbiekre – amiket, ha már van egy blogom, akár veletek is megoszthatnék.

Új ízek, új receptek

Nem tudom, hogy ez is a felnőtté válás mellékhatása-e, de idén jóval bátrabban kísérleteztem ételekkel, mint eddig bármikor. Ezt ősszel tudatosan is vittem tovább: elhatároztam, hogy legalább 3 különböző sütőtökös receptet kipróbálok. Teljesen ismeretlen volt az alapanyag, de végül olyan jól sült el a dolog, hogy kétszeresen is túlteljesítettem a célt.

Ezeket készítettem sütőtükből (linkkel): Fatimapanka pumpkin spice szirupja, Smutzer Hanna sütőtökös pitéje, sütőtökös muffin (a pite krémjéből, liszt hozzáadásával), Harry Potter sütőtöklé, sütőtökös-zabpelyhes keksz.

Egyre közelebb a természethez

A másik nagy tervem volt, hogy legalább egy turistacélpontját felfedezzem a Bakonynak. Nem voltunk aktív család, így túrázni legfeljebb iskolai kirándulások alkalmával jutottam el, de nem is volt igényem ilyesmire. Most viszont az Instagram hatására kimozdultam a négy fal közül, és nagyon tetszett, amit odakint találtam.

Két helyre jutottunk el végül a párommal. Az egyik a Bakonybél közelében lévő Hubertlaki-tó, ami azért különleges, mert kiálló facsonkok törik meg a víz felszínét, és ez élőben fantasztikus látvány. A másik pedig a Bakonynána melletti Római fürdő-vízesés. Itt sajnos nem volt részünk semmiféle vízmozgásban, mert szinte teljesen kiszáradt a patak medre, de a mély, sziklás szurdok, amiben egyébként folyna, önmagában is csodásan néz ki.

Albérlet

Az idei őszi félévre albérletbe költöztem, hogy tudjak Budapesten dolgozni az egyetem mellett. Kevés lenne ez a hely, hogy leírjak mindent, amit ebben a két és fél hónapban tanultam és tapasztaltam, de úgy érzem, egy rövid kivonatnak mindenképp szerepelnie kell itt.

A legfontosabb tanulság, hogy rendesen alábecsültem a saját képességeimet. Nem hittem volna, hogy ilyen könnyedén képes leszek alkalmazkodni az új helyzethez, azt pedig végképp nem, hogy még élvezni is fogom. Igaz, anyagilag egyáltalán nem vagyok még független, és minden hétvégén hazajárok, de az egyetem miatt egyelőre nem tudnék ezen is változtatni. Viszont alig várom már, hogy meglegyen a lehetőségem több munkát vállalni, és elkezdhessem végre felépíteni a saját életemet. Már csak azért is, mert meglepően jól és egészségesen eszem, amikor magamnak vásárolok be, és imádom, hogy én határozom meg, milyen ételek és tárgyak legyenek a lakásban.

A kreatív oldal

Visszatérve kifejezetten az őszi dolgokhoz, idén végre arra is sort kerítettem, amit gyerekkoromban csináltam utoljára: tököt faragtam. Egyszer, 10-11 éves korom környékén, egy kisvárosi őszi fesztiválon próbáltam ki először, de azóta valamiért eszembe sem jutott nekiállni. Most viszont egy pár napig kedvezményesen léphetett be a Veszprémi Állatkertbe az, aki vitt magával töklámpást, és ezt az akciót nem hagyhattunk ki. Pici tököket választottunk, de mérföldekkel egyszerűbb és szórakoztatóbb volt kifaragni, mint emlékeztem, szóval jövő évtől ezt rendszeresítem.

Nem kifejezetten őszi élmények

Tavaly a korona miatt kimaradt, de egy ideje minden évben megnézem a World Press Photo kiállítást, ami októberben szokott lenni a Nemzeti Múzeumban. Ezen olyan sajtófotókat mutatnak be különböző kategóriákban, amelyet a World Press Photo nemzetközi non-profit szervezet díjazott az adott évben. Médiatudományt hallgatóként számomra kifejezetten izgalmas az ilyesmi, de ez a kiállítás bárki számára nagyon tanulságos. Főleg, hogy rengeteg olyan sztorit mutatnak be (pl. a Közel-Keletről, Dél-Amerikából), ami az európai sajtóba is nehezen jut el, a magyarba pedig szinte egyáltalán nem.

Nyáron nem jutottunk el sehova a családdal, de ezt egy októberi hétvégén bepótoltuk. A közelbe mentünk csak, egy balatonparti szállodába, de mindannyian nagyon élveztük. Csodaszép volt a hely, mind a beltér, mind az elhelyezkedése, a büféreggeli és -vacsora pedig mennyei volt.

És néhány hete valami olyat is kipróbáltam, amit évek óta tervezek, de nem volt bátorságom hozzá: elmentem stúdiófotózásra. Instagramon figyeltem fel egy szuper lehetőségre, és végül @melinda_ezsias készített rólam néhány egészen vállalható fotót. A véglegeseket még nem kaptam kézhez, de ne lepődjetek meg, ha majd mindenhol profilképet váltok.

Veled mi minden történt idén ősszel?

Eredetileg havi lebontásban terveztem kedvences bejegyzéseket hozni, de mivel túl keveset posztolok egyéb témában, és nem szerettem volna, ha ez uralja a blogot, elvetettem az ötletet. Nagyon vártam már viszont, hogy véget érjen egy évszak, hiszen ugyanez a bejegyzéstípus szezonális verzióban talán még jobb. Már áprilisban elkezdtem tervezgetni, mit rakjak bele, hogy mihamarabb kirakhassam – és láss csodát, mégis megcsúsztam vele egy teljes hónapot. Sokminden összejött most (vizsgaidőszak, új munka egy teljesen ismeretlen területen, mental breakdown), de túl lelkes vagyok ahhoz, hogy most csak amiatt töröljem a posztot, mert már a nyárra kéne koncentrálni. Meg egyébként is, a tartalma továbbra is aktuális.

Szóval ebben a kicsit megcsúszott bejegyzésben összegyűjtöttem néhány dolgot, amelyek idén tavasszal különösen a szívemhez nőttek, vagy éppen nagy felfedezésnek tartom őket. Fogyasszátok szeretettel!

PODCAST: Mi a Femme Antonia Vai és Wilson Luca podcastjára sajnálom, hogy nem akadtam rá előbb, mert nagy hatással volt rám minden, amit eddig hallgattam tőlük. Többnyire igazán tabutémáknak számító dolgokról beszélnek nyíltan és őszintén: szexről, női szerepekről, szexualitásról, kapcsolatról, testről, érzelmekről. Igazi felnőttes, girlbossos, feminista műsor. Nagyon hiánypótló, nagyon imádom, ~18-20 évtől felfelé pedig minden nőnek ajánlom. SPOTIFY || INSTAGRAM

PODCAST: Sárgabögre Rózsa Sára és Maródi Eszter párosából korábban csak Sárát követtem Instagramon, és imádtam a stílusát, a kedves személyiségét (most már mondhatom, hogy ez mind Eszterre is igaz). Alig vártam már, hogy meghallgathassam az első epizódot, és bár a hangjukat még mindig nem tudom megkülönböztetni, de remek témákkal állnak elő, és az állandóan derűs hangulatuk feldobja a napjaimat. SPOTIFY || INSTAGRAM

YOUTUBE: A szomszéd lány Eni viszonylag kezdő magyar YouTuber, de még így is imádom nézni, bármit rak is ki. Többnyire életmód témában készít videókat, és visszatérő téma nála a környezetvédelem, filmek, könyvek és sorozatok. Szerintem ha így halad, hamar nagyon profi és értékes üzenetet közvetítő youtuber válik majd belőle. És egyébként Sims gameplay csatornája is van. YOUTUBE || INSTAGRAM

YOUTUBE: Pamela Reif Mostanában kezdek végre megbarátkozni a sportolással, és már nem csak muszájból, hanem élvezettel csinálom. Futni, jógázni, nyújtani és erősíteni szoktam – utóbbit Pamela Reif videóira. Elég nagy követőbázisa van, tehát lesznek, akiknek nem mondok újat, de ha már egy ember rátalál általam, megérte megosztani. Elég kemények az edzései, a "beginner workoutokon" kívül nem is mertem még mást kipróbálni, de nagyon jó gyakorlatsorokat állít össze. YOUTUBE

RECEPT: zabpelyhes banánpalacsinta Már többször próbálkoztam banánpalacsinta recepttel, de mindannyiszor tragikus lett a végeredmény. A Street Kitchen viszont általában megbízható, az ott talált receptet pedig nem cserélném le semmire. És mivel liszt helyett zabpehely kerül bele, még egészséges is. Pár perc alatt elkészül, étcsokiöntettel és mogyoróval szoktuk enni. STREET KITCHEN

FILM: A halhatatlan gárda Valami könnyed akciófilmet kerestünk, és ehhez képest egy izgalmas akcióba burkolt, de nagyon elgondolkodtató sztorit kaptunk kiváló szereplőgárdával, jó minőségben. Teljesen lenyűgözött, hogy tudnak olyan filmet is csinálni manapság két Marvel között, amiben nem kell kikapcsolni az agyadat. Nagyon remélem, hogy folytatják, mert rettentő izgalmas fordulattal zárult. És egyébként tényleg halhatatlan emberekről szól, tehát a cím nem csak egy metafora. IMDB

SOROZAT: Árnyék és csont Leigh Bardugo Árnyék és csont sorozatát tavaly, a Hat varjút pedig idén olvastam, és teljesen beleszerettem a világépítésébe. Nagyon vártam már a könyveiből készült Netflixes adaptációt, ugyanakkor tartottam is tőle, hogy teljesen tönkreteszik ezt az összetett történetet. Én lepődtem meg a legjobban, hogy nem így történt. Egyszerűen tökéletesre sikerült: minden lényeges elem benne van a könyvekből, és mégis rettentő élvezetes volt, hiába ismerem kívülről a sztorit. Itt írtam róla. IMDB

ZENE: Tix Norvég zenéket keresve bukkantam rá még bőven az Eurovízió előtt arra a dalra és előadóra, amit/akit Norvégia az idei versenyre küldött. Pontosabban annak a norvég verziójára (Ut av mørket), merthogy TIX Rotterdamban az angol fordítással lépett fel (Fallen Angel). Azóta már majdnem minden elérhető számát meghallgattam, és a többségét imádom. SPOTIFY

ZENE: Ringnes-Ronny Mikor már nem nagyon találtam több norvég zenét, ami tetszett volna, a svédek között kezdtem keresgélni. Ringnes-Ronny Valhalláját ha ezerszer nem, akkor egyszer sem hallgattam meg és a többi elérhető dalával is hasonló a helyzet. Jelenleg a Sista natten på Mallorca a kedvencem tőle. SPOTIFY

KÖNYV: Amikor a hercegnő menti meg önmagát Ahhoz, hogy én kedvencnek jelöljek egy könyvet Molyon, nagyon és többféle értelemben is meg kell fognia. Amanda Lovelace-től az Amikor a hercegnő menti meg önmagát hosszú idő óta az első ilyen könyv volt. Aki szereti az instaköltészetet, a feminista, önmegvalósító témájú verseket, annak bátran ajánlom. A könyves blogomon itt írtam róla, itt pedig a kedvenc idézeteimet gyűjtöttem össze belőle. MOLY

KÖNYV: A Szellemíró Már a fülszöveg alapján sem tűnt egy limonádénak, de nem számítottam arra, hogy ilyen durva lesz. Egy bestseller-szerzőről szól, aki amint megtudja, hogy haldoklik, eldönti, hogy megírja az önéletrajzát, és ezzel együtt leleplezi azt a titkot, amely évek óta nyomja a szívét. Rettentő izgalmas, fordulatos, gyorsan olvasható. Itt írtam róla. MOLY

Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel, és kövess Facebookon & Instagramon a további tartalmakért! 😊
Könyves témákért less be a Readinspo-ra! 📖

A fahéjas csiga receptjével először egy svéd életmódkönyvben, Linnea Dunne Lagomjában találkoztam. Sokáig azt a receptet használtam, de anyám mindig szörnyülködve nézte végig a folyamatot, ezért inkább kerestem egy újat. Ezt a példányt is addig finomítgattam, amíg igazán tökéletesnek nem éreztem – és ezt a végső verziót osztom most meg veletek. Biztosan lehetne még fokozni rajta valamit (például anyám szerint kalácslisztből még jobb lenne, illetve én legközelebb pici almadarabokkal vagy mandulával szeretném kipróbálni a tölteléket), de fogjuk fel ezt egy alapreceptnek.

Remélem, nektek is legalább ennyire beválik majd; a tapasztalataitokat mindenképp írjátok meg!

Több mint fél éve ígérgetem ezt a bejegyzést, de egészen eddig nem volt kedvem/energiám foglalkozni a témával. Viszont ami késik, nem múlik – főleg úgy, hogy túl kevés beszámoló létezik magyar nyelven az ilyen jellegű műtétekről, és nekem előtte rengeteget segített volna, ha olvashatok róla valami személyeset is.

A lényeg: fél évvel ezelőtt petefészek cisztával műtöttek, laparoszkópos technikával. Ebben a bejegyzésben elmondom, hogyan zajlik az ilyesmi, én hogyan éltem meg, illetve milyen komplikáció lépett fel nálam.

De először is, szögezzük le: korántsem olyan drámai ám a helyzet, mint amilyennek a cím alapján tűnik. Remélem, elnézitek ezt az enyhe költői túlzást (amit "A komplikáció" pontban fogok megmagyarázni), hiszen túl fontos témáról fogok beszélni, ami megérdemel egy ennyire clickbait címet. Köszönöm.

(A szövegbe integrált linkek olyan cikkekhez, oldalakhoz vezetnek, ahol az adott témáról tudtok bővebben, hitelesen tájékozódni.)

Mi az a ciszta?

Ezt orvosi portálok nálam ezerszer jobban képesek elmagyarázni, de a lényeg: olyan elváltozások a testben, amelyek egy bizonyos méret után már veszélyesek lehetnek. Többnyire jóindulatúak, sőt, gyakran úgy alakulnak ki és tűnnek el, hogy fel sem fedezik őket. Viszont megvan az esélye, hogy előbb-utóbb rákossá fejlődnek, ezért néha célszerű inkább kivenni őket.

Bárkiben bármikor kialakulhatnak, és nem feltétlenül jeleznek komolyabb betegséget (pl. endometriózist). A petefészek ciszták általában tünetmentesek, ezért gyakran csak a szűrésen derül ki, hogy egyáltalán vannak (ezért fontos nőgyógyászhoz járni!), de bizonyos esetekben az alhasi fájdalom és a menstruációs zavar is utalhat a jelenlétükre.

Hogyan fedezték fel a cisztámat?

A nőgyógyásznál. Tünetem egyáltalán nem volt, de mivel tablettát csak 1 évnél nem régebbi citológiával adnak, kénytelen voltam elmenni. És milyen jó, hogy így alakult!

A cisztámat már 2019 februárjában felfedezte az első orvosom, de akkor még csak 2-3 centi körül volt, így békén hagytuk, hátha magától is eltűnik. Egy évre rá egy másik orvos viszont már 4 cm körülire mérte, és közölte, hogy ezt azért már ki kéne venni.

Az első műtéti időpontot 2020. április 6-ra kaptam, de szinte rögtön közbeszólt a korona, és ezt az elsők között mondták le. Nem csak azért örültem akkor ennek, mert még nem vettem komolyan a dolgot, hanem azért is, mert megvolt az esély rá, hogy felszívódik magától (ezért szoktak a műtét napján is csinálni egy ultrahangot, nehogy aztán feleslegesen vágják fel az embert), és reméltem, hogy így elég időt kap erre. Ez nem történt meg, szóval július 6-án már kénytelen voltam befeküdni a kórházba.

Maga a műtét

Az ilyen jellegű nőgyógyászati műtéteket alapvetően laparoszkópos technikával végzik, de ha közben valami komoly dologra bukkannak, ténylegesen fel is vágják az embert (ez alapján sejthetitek, mi volt az első kérdésem, mikor felébredtem).

A laparoszkóp abból a szempontból kíméletes dolog, hogy "csak" 3-4 apró lyukat vágnak (egyet a köldökbe vagy alá, a többit a has alsó részén), és ezeken keresztül vezetik be a különböző eszközöket. Mivel azonban a hasi műtétek komoly műtétnek számítanak, altatásban végzik.

A műtét előtt vannak kötelező körök: 2 hétnél nem régebbi vérkép készíttetése, konzultálás az altatóorvossal (nálunk vannak a legjobb fej aneszteziológusok, komolyan!), sok konzultálás a nőgyógyászaton (most már én igazítom ott útba a nálam ~20 évvel idősebbeket), plusz mivel én szívbeteg vagyok, a kardiológiát is útba kellett ejtenem. A műtét előtti napon délben ehettem utoljára, akkor is csak levest, utána pedig hashajtót szedtem. Inni csak vizet szabadott, azt is csak estig (aztán nyilván másnap a zsémbes nővér azzal kezdte, miért nem ittam elég vizet...).

A műtét napján már kora reggel be kell feküdni, és az csak ott derül ki, mikor kerül sorra az ember. Kaptam egy kis nyugtatót, egy branült és 11 óra környékén jöttek értem. Az altatástól eleve nem féltem, de addigra már bőven beütött a nyugtató is – annyira, hogy a műtőben majdnem elkezdtem headbangelni a Depeche Mode-ra, amit éppen hallgattak az orvosok.

2 dologtól féltem csak előtte: hogy rosszul alakul a helyzet és teljes hosszában felvágják a hasamat, illetve a kórházi fertőzéstől. Anyámat néhány évvel ezelőtt az utóbbi vitte el majdnem egy hasonló műtétnél, és nekem akkor éppen nem volt kedvem meghalni.

A komplikáció

És most jön az, ami miatt mindenki rákattintott erre a cikkre: mit jelent az, hogy félig meddő vagyok? Ami, mint mondom, igazából csak egy részigazság.

A cisztámmal az volt a nagy gond, hogy ránőtt a petevezetékemre – annyira, hogy az el is halt; nem lehetett már vele mit kezdeni, el kellett távolítani. Hogy ez miért is baj? Rövid női biológia: a petefészekben termelődő petesejt csak a petevezetéken keresztül termékenyülhet meg. Tehát ha egyáltalán nincs petevezetékem, természetes úton nem lehetek terhes.

Szerencsére, mivel ez páros szerv, és a komplikáció nálam csak az egyik oldalt érintette, a megmaradt petevezető tökéletesen el tudja látni a feladatát (sőt, elvileg még a hiányzóét is). De ha esetleg később ugyanez megismétlődne a megmaradttal, akkor sincs éppenséggel hatalmas baj, hiszen ha a petefészkek épek, lombikkal lehetne gyerekem (de hangsúlyozom, természetes úton így már semmiképp).

Mi történt utána?

Nagyjából fél napig ki voltam ütve az altatás miatt és a sok fájdalomcsillapítótól, de estére már fel kellett állnom – az ilyen jellegű műtétek után sokat kell járkálni, nehogy összenövések legyenek a hasban. Ezzel csak az volt a gond, hogy egy váladékot elvezető cső lógott ki a hasamból (drain).

A fájdalom elviselhető volt (hozzátartozik, hogy ezen a téren nincs alacsonyan az ingerküszöböm, tehát ebben nem én vagyok a jó mérce), de a drain emléke azóta is kísért. Már magától a gondolattól is rosszul voltam, hogy egy cső lóg ki a hasamból, ráadásul egy öltéssel hozzávarrva a bőrömhöz, hogy ne mozduljon el... És erre a testem is hasonlóan reagált. Akárhányszor elkezdtem járkálni, mindig a vécében kötöttem ki – ami azért sem volt kellemes, mert hányáskor épp a hasizmok feszülnek meg.

A drain 24 óráig maradt bennem, utána érzéstelenítés nélkül húzták ki, és a helyét nem varrták össze. Hiába volt ez borzasztó, abban a pillanatban elmúlt minden rosszullétem, szóval másnap haza is mehettem a kórházból (összesen 2 napot feküdtem bent).

Meddig tartott felépülni?

Nem sokáig. Hétfőn műtöttek, és vasárnapra már majdnem tudtam rendesen is járni, nem csak úgy, mint egy mindenórás kismama. A fájdalom még kitartott jó néhány napig, de fokozatosan, látványosan enyhült. 10 nappal a műtét után szedték ki a varratokat, akkor már nadrágot is hordtam (de még nem farmert). Körülbelül két és fél héttel később már bicikliztem (igaz, ezt csak azért csináltam, mert a séta jobban terhelte volna a hasamat, tömegközlekedésre meg sajnáltam a pénzt).

Fontos, hogy sportolni és szeretkezni ezután 5-6 hétig nem lehet.

A műtét után 10 napig vérhígító injekcióval kellett lőnöm magamat, ami a másik nagy démonom volt. Az első nem is ment könnyen: egy órányi "én erre nem vagyok képes" meg "inkább kapok agyvérzést" után véletlenül beleszaladt a tű a bőrömbe, és akkor rájöttem, hogy ezt nem is lehet érezni. A befecskendezés után pár percig ugyan jelentkezik egy enyhe izomfájdalomszerű valami, de ez nem az a kategória, amitől indokoltan fél az ember. Maga a tű viszont (meglepő módon) tényleg nem okoz semmiféle fájdalmat, ráadásul a bőrön is vannak olyan pontok, ahova ha hozzáérinted, nem lehet érezni (oda kell beszúrni, ez volt a trükköm).

Hogyan éltem meg lelkileg?

Említettem az elején, hogy eleinte nem vettem komolyan. Nem voltam tisztában azzal, mit jelent pontosan az, hogy van egy "kisalmányi" méretű cisztám, milyen kockázatai vannak ennek; de még azzal sem, miért fontos rendesen járni a nőgyógyászati szűrésre. Ha egyedül élek, lehet, el sem mentem volna a műtétre. Ez került most helyre bennem, nem csupán a nőgyógyra, de minden esetleges későbbi műtétemre vonatkozóan – és a gondolkodásmódom megváltoztatásának a nőiségem "lényegének" egy darabja volt az ára.

Azt, hogy végül úgy alakult, ahogy, igazából nem bánom. Annak, hogy hiányzik az egyik petevezetőm, nincs semmiféle hatása az életminőségemre (egy hiányzó petefészek esetén lenne ez másképp – ott a hormontermelés is felborulhat). Egyedül attól félek, hogy megismétlődik ez a történet a másik oldalon is, és mire aktuális lenne a gyerekvállalás kérdése, nem csak félig leszek meddő. Tekintve, hogy ez az egész nagyon korán, 20 évesen történt meg velem, szerintem nem alaptalan az ezzel kapcsolatos félelmem. Ugyan ciszta tényleg bármikor kialakulhat (akár 1-2 éven belül is), de nálam a babaprojekt 10-15 éves távlati terv, ami elég hosszú idő, így bőven van esély az újratermelődéséhez.

A hegeket viszont a mai napig nem voltam képes teljesen elfogadni. Ez két dolog miatt érdekes: egyrészt alig látszanak (3 darab 1-1 centis csíkról van szó, amiből kettőt még a fehérnemű is eltakar), másrészt pedig a 13 évesen szerzett, hatalmas baleseti hegeimmel az első pillanattól fogva meg voltam békélve. Hogy miért érzek így mégis, arra sajnos egyelőre nem tudok válaszolni, de izgalmas pszichológiai kérdés, ami megér egy kis utánajárást.

Remélem, mindent jól és érthetően össze tudtam foglalni, illetve nem hagytam ki semmi fontosat. Ha mégis, alul a komment szekcióban bármikor (akár hosszú idővel a cikk kikerülése után is) szívesen válaszolok bármilyen felmerülő kérdésre. 🙂 Később akár még egy külön Q&A bejegyzést is szentelhetek a témának, amennyiben van rá igény.

Nagyon boldog új évet mindenkinek! 🎉

Alapvetően a blog(olás) szempontjából a december és a január eleje a kedvenc időszakom, hiszen imádok tervezgetni és listákat írogatni, ráadásul sokkal könnyebb komolyan venni a céljaim megvalósítását úgy, hogy másokkal is megosztom őket. Egy ilyen év után feltételezem, a legtöbb ember tele van tervekkel arra vonatkozóan, mit fog csinálni, mikor végre újra szabadon mozoghatunk bármerre. De nekem idén valahogy semmi kedvem nem volt ehhez – ezért is csúsztam ezekkel a bejegyzésekkel ennyit másokhoz képest.

Elengedni viszont azért mégsem akartam teljesen ezt az évlezárós és -kezdős rituálét, szóval lássuk, én hogyan tervezem 2021-et. 😊 A tavaly történtek összefoglalóját itt olvashatjátok, a könyves évösszegzésről itt írtam, az olvasós céljaimat pedig itt listáztam.

Többet fotózni – csak úgy magamnak

Vizuális típusként sokkal könnyebb fotók és videók alapján emlékezni egy régi élményre. Imádom végigpörgetni az Insta storyk archívumát, és jókat nevetek akkor is, mikor a gépemen az évekkel ezelőtti képeket tartalmazó mappákba tévedek. De sosem vittem túlzásba a fotózást, és ezt igazság szerint mindig is bántam egy kicsit. Tavaly különösen kevés pillanatot örökítettem meg az otthonülős, smink nélküli időszak miatt, és ez rádöbbentett, mennyire nem tetszik ez az irány.

Helyretenni a mentális egészségemet

2020 a felismerések éve volt számomra. Mivel rengeteg időm volt gondolkozni, újra és újra átpörgettem az elmúlt 10-15 év történéseit, magyarázatokat keresve a magam és mások viselkedésére is. Végül rájöttem többek között arra, mi lehet a pontos forrása az önértékelési problémáimnak, illetve miért közösítettek ki általános- és középiskolában is (erről a jelenségről itt egy cikk). 2021 fókuszában egyértelműen az fog állni, hogy megpróbáljak valahogyan felülkerekedni ezeknek a dolgoknak mai napig tartó negatív hatásain, és szakember segítségével nevet találjak a jelenlegi mentális állapotomra.

Nem halogatni

Nem túlvállalni magam

Hiába nagy szenvedélyem az olvasás, tavaly (főleg év vége felé) már túl sok határidős recenziót vállaltam be. Ez egyrészt a másokkal töltött minőségi idő rovására megy, másrészt kiégés közeli állapotba sodor. Karácsonykor például számomra már az volt a pihenés, hogy egyáltalán nem kellett semmit olvasnom. Mivel ez nagyon nincs így jól, 2021 célja az lesz, hogy megtaláljam azt a határt, amin túl már nem szabad rábólintanom több könyvre – vagy csak szimplán nem halogatni őket az utolsó pillanatig, amivel el tudom kerülni a felhalmozódást.

Lefogyni

Természetesen azóta, amióta én magam is elkezdtem újév alkalmából fogadkozni és tervezgetni, ez a pont valamilyen formában mindig szerepelt a listámban. Idén viszont kivételesen reális esélyt látok rá, hogy össze is jöjjön. Tavaly augusztusban elkezdtem egy diétát, ami mindenféle szempontból elég működőképesnek tűnik, illetve olyan helyre költöztünk, ahol közelebb van az edzőterem, mint a legközelebbi buszmegálló. Esküszöm, már csak az tart vissza, hogy a veszélyhelyzet miatt zárva van. 😉

Sokat kirándulni

Ugyan a tavaszi korlátozások alatt jól esett egy kicsit elvonulni, bezárkózni és csak magammal foglalkozni, de ez ősszel már túl sok volt. 2021-et ezért mindenképpen mozgalmasabbra tervezem, elsősorban olyan magyar helyek felfedezésével, amelyeket nem érdemes kihagyni. Ha tényleg kiköltözünk külföldre, nem szeretnék úgy elmenni, hogy sok tétel marad a kirándulós bakancslistámon.

Megtanulni főzni

Imádom az új konyhánkat, és ez már önmagában elég motiváció arra, hogy több időt töltsek ott – de egyébként sem áll távol tőlem ilyen dolgokkal pepecselni. Minimum az alaprecepteket szeretném fejből tudni és tökéletesen kivitelezni, de egy-két különlegesebbet is szívesen kipróbálnék.

Rendszeresen tanulni norvégul

Tavaly március-április környékén keztem el tanulgatni a nyelvet. Csak heti néhány szót, mondatot és egy-két nyelvtani szabályt néztem meg azóta, de egyre jobban élvezem és szeretek foglalkozni vele. Jó lenne idén év végére eljutni egy olyan szintre, ahol már akár anyanyelvűek előtt is mernék megszólalni, ha úgy hozza a helyzet.

Te mit szeretnél elérni mindenképpen 2021-ben?