(Újra)kezdés


Mindig nagyon izgalmas egy új blog megnyitásán ügyködni. 

Tudom, mivel az elmúlt nagyjából tíz évben, amióta blogolok, számtalanszor kezdtem bele újabb és újabb projektekbe. A nagy többségük nem volt hosszú életű, általában még az első évfordulójukat sem élték meg, ám öt évvel ezelőtt eljött az áttörés. 2015-ben nyitottam meg a Metaforaszennyezés című, elsősorban személyes, de életmód és önfejlesztő témákkal is gyakran foglalkozó blogomat, amit egészen tavaly nyár végéig vezettem lankadatlan lelkesedéssel.

Az, hogy miért hagytam abba olyan hirtelen, valójában csak a napokban fogalmazódott meg bennem világosan. Mivel az oldalt a gimnáziumi éveim alatt írtam aktívan, az magán viseli az akkoriban engem foglalkoztató, régen életbevágónak, de ma már inkább banálisnak tűnő kérdések, problémák nyomait. Ezekkel tavaly, elsőéves egyetemistaként sem tudtam már azonosulni, de idén nyáron valami véglegesen átkattant bennem a felnőtté válást illetően. Most már tudom: hiába van külön helye a szívemben a Metaforaszennyezésnek, itt az ideje őt véglegesen elengedni.

A blogolás viszont olyannyira a részemmé vált az elmúlt tíz évben, hogy képtelen lennék beérni egy csupán könyvekkel foglalkozó oldal (Readinspo) vezetésével. A Milieux ugyanazon a koncepción alapul, mint az elődje: személyes, életmód és önfejlesztő tematikában fogok írni, de – remélhetőleg – sokkal felnőttesebb, komolyan vehetőbb stílusban.

A nevében azonban korántsem vagyok biztos, ezért megeshet, hogy később megváltoztatom majd. Jobbnak tartottam viszont ezt az ideiglenes megoldást, mint hogy halogassam az új felület élesítését, és addig is minden egyes nap azon idegeskedjek, hogy nincs egy igazán ütős címötletem. A szó egyébként kiejtve a magyar miliő megfelelője, ami nagyjából épp azt jelenti, amivel kapcsolatos dolgot kifejezni akartam. Ezen kívül utal arra a nyelvre is, ami ugyan öt évig megkeserítette az életemet, de azóta újra megszerettem (oui, le français).

A Milieux-nek külön Facebook oldalt nem fogok létrehozni – marad az a felület, ami korábban csak a Metaforáé volt, de egy ideje a könyves blogom, a Readinspo-é is egyben.


Remélem, ti is annyira izgatottan várjátok, mi sül majd ki ebből a dologból, mint én. :) Kommentben mindenképp írjátok meg, mit gondoltok erről a lépésről, és mit vártok az új oldaltól – nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre!

You Might Also Like

10 megjegyzés

  1. Szia! :)
    Nagyon örülök, hogy folytatod a személyesebb blog írását is, én mostanság kevés időt fordítok olvasásra,így kb. egy könyves blogot/csatornát sem követek, viszont lenne igényem egy olyan blogra, amilyen a Metafora volt.
    Mostanság azonban nagyon ki van halva a blogger világ, elvétve találkozok egy-két regény íróval, de egyébként pang minden az ürességtől. Én is emiatt vesztettem el a motivációm, hogy vezessem a blogomat, ami témájában hasonló a Metaforához. Nagyon sokat gondolkoztam és gondolkozok is, hogy megéri-e visszajönni. Olvasók nélkül ugyanis én nem látom értelmét.
    Nagyon kíváncsi lennék a véleményedre a témával kapcsolatban! Kissé meglepő és egyben furcsa, de mindenképp jó volt látni, hogy te még nagyban munkálkodsz itt és kitartasz.
    A legjobbakat kívánom neked, nagyon sok sikert és kitartást! Én itt leszek, olvaslak. :)
    Ginny

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönöm neked ezt a visszajelzést! 🥰
      Bár a könyves blogger világra ez a kihaltság nagyon nem jellemző (sőt, egészen fiatal új arcok is vannak), én is észrevettem, hogy elült a lelkesedés minden másfajta blog írását illetően. Megértem, hogy miért hatott rád ez úgy, ahogy, tényleg nagyon lehangoló látni ezt, és elszomorító belegondolni, hogy alig olvassák azokat a bejegyzéseket, amelyeken annyit dolgozik az ember. 😕

      Ugyanakkor továbbra is azt gondolom, hogy blogot elsősorban saját magunknak írunk. Az írás az önkifejezés eszköze és terápia, ha valaki ebben találja meg önmagát, akkor nem kell, hogy számítsanak a számok, a visszajelzések. Szerintem önmagában elég jó érzés az, ha az ember kiadhatja magából, ami éppen foglalkoztatja.
      De ha belegondolsz, rengetegen olvasnak úgy is blogokat, hogy nem hagynak maguk után nyomot. Ha csak a baráti-ismerősi körömet nézem (ami amúgy nem túl nagy), kapásból 10-15 olyan embert tudnék mondani, aki bizonyos rendszerességgel követi az írásaimat, és ezt csak onnan tudom, hogy néha elejtenek ezzel kapcsolatban egy-egy megjegyzést, mikor beszélgetünk. Ennyi embernek már megéri szerintem írni, és még ezen túl ott vannak az igazán lojális blogger-olvasók, és azok, akik néha-néha feltévednek egy-egy oldalra. Ráadásul ha valamilyen bejegyzésnek jó a SEO-ja, akár évekig is érkezhetnek rá folyamatosan a megtekintések.

      Biztos vagyok benne, hogy rajtam kívül lennének még egy páran, akik örülnének, ha újjáélesztenéd a blogodat. 😊 A látogatottság összehasonlíthatatlan egy YouTube csatornáéval, ez tény, de nem kell, hogy ez feltétlenül ellenérv legyen. Ennek is megvan a maga jó oldala. 😁

      Törlés
  2. Nagyon örülök, hogy folytatod a nem könyves témát is. :) Szerintem izgalmas életszakaszban vagy, kíváncsi vagyok a mondanivalódra akármilyen felületre/módra is van szükséged hogy megoszd. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, és remélem, hogy fogok tudni ténylegesen hasznos(ítható) gondolatokat hozni. 🥰

      Törlés
  3. Csodás az új blog, drukkolok Neked! :) Alig várom a bejegyzéseket! <3

    VálaszTörlés
  4. Kíváncsian várom az új bejegyzéseket, és örülök, hogy nem csak könyves témában fogsz írni :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De jó téged is itt látni! 😊 Köszönöm!

      Törlés
  5. Sok sikert kívánok neked ezen a felületen is! :) Hasonlóan a többiekhez, én is kíváncsian várom a további posztokat. :)

    VálaszTörlés

Top Categories